Azoknak a pároknak, akik bizalmukba fogadtak bennünket és ránk bízták az esküvői filmjük elkészítését, ajándékkal kedveskedünk. A választható ajándékok listáját folyamatosan bővítjük!
Online save the date set, természetesen az általatok küldött szöveggel.
Ha egyedi tervezésű meghívóra, ültetőkártyára vagy menükártyára vágysz, nézz be hozzám és kérj árat rá 🙂
Kittiék esküvőjén egy olyan vőféllyel hozott össze bennünket a sors, akivel tényleg élmény volt dolgozni. Ez bizony megmutatkozik a felvételeken is. Bár lehet, hogy ezt csak mi látjuk és érezzük, mert tudjuk a mozzanatok hátterét, de higgyétek el, nagyon-nagyon sokat számít, hogy legyen valaki, aki megfelelő határozottsággal irányítja a sok vendéget, a szolgáltatókat, és igen: magukat az eseményeket is. Voltunk több esküvőn, ahol nem volt sem ceremóniamester sem vőfély, amivel nincs semmi baj, ha valaki lazán szereti engedni a dolgokat, de akkor azt is el kell fogadni, hogy az események néha spontán alakulnak, nem biztos, hogy minden meg lesz örökítve, hiszen legjobb szándékunk ellenére sem lehetünk mindig mindenütt egyszerre ott, ha nem tudjuk, hogy mikor hol mi fog történni. Itt a vőfély folyamatosan szemkontaktban volt velünk, amint közeledett valami olyan esemény, amit meg kellett örökítenünk, vagy ha csak tudni szerette volna, hányan jönnek még ki a templomból, hol a sor vége. Én ott álltam, ahol láttam, ő meg ott, ahol csak engem látott, de a sort nem. Néha ő kérdezett a szemével, néha mi. Nem: előtte soha nem találkoztunk. Gördülékeny, izgalmas, lendületes, de nem túlszabályozott volt az egész nap.
Egy nagyon egyszerű példa: ha nincs vőfély vagy cm, ki fogja nagy hanggal összeterelni a népet egy fotóra? Ki szervezi meg, hogy ne maradjanak le a szolgáltatók a konvojtól? Ki szól nekik, hogy kezdjék el összerámolni a technikát, mert ez nem felkapom és szaladok is mennyiség. Volt, hogy a kis koszorúslányok eltolták a sziromszórást, mert senki sem mondta el nekik, hogy pontosan, egészen pontosan mikor hova és mennyit szórjanak, milyen gyorsan menjenek, stb, mert azt gondolta mindenki, hogy tudják.Kb azonnal kiszórta a pici lány az egészet, semmi sem maradt a végére, filmre sem tudtuk venni, kimaradt. Nem tragédia, de mennyivel szebb így…
Ha nincs vőfély, ez a remek kis rizsszórós jelenet sem lett volna. Gondosan adta a templomból kijövő vendégek kezébe a marék rizst, és vezényelte, mikor szórják, hogy ne aprózódjon el. A filmben a 2. percnél látni, mennyit számít egy ilyen jelenet. Ha ez nincs megszervezve, akkor nem tudnak ilyen szép képek születni, bárhogy igyekszünk. Azt tudjuk megörökíteni, ami zajlik, bár szépíteni tudunk rajta, de olyasmit nem tudunk a filmbe tenni, ami nem történt meg.
Ha bennünket kérdezel – és igen, haza is beszélek, mert olyan filmet szeretnénk készíteni, amit szívesen néztek majd vissza, hisz akkor fogtok ajánlani másoknak is bennünket – közös érdekünk, hogy legyen valaki, aki összefogja az eseményeket, és a legjobb, ha ezt valaki olyan teszi, akinek van tapasztalata ebben, mert egy halom olyan dolog van, amire nem is gondolnátok, hogy azt is el kell mondani, azt is valakinek irányítani kell ahhoz, hogy jól működjön. Valóban nagyon megkönnyíti a filmes munkáját egy jó vőfély. Mondhatjátok, hogy nem a ti problémátok, ha a videós nehezen dolgozik, de úgy gondoljuk, hogy az bizony közös érdek, hogy a film úgy sikerüljön, ahogyan szeretnétek, és ennek szerves része a kormányos. Egy fotóssal beszélgettünk nemrég erről, és tökéletesen egyetértettünk ebben, tehát ez nem csak a mi szubjektív és részrehajló véleményünk.
A Davida logó szintén egy hozzám közel álló történet, mivel személyesen ismerem a logó tulajdonosát, a hátterét, és a blogját is olvasom, így azonnal volt ötletem, hogy mit szeretnék. Anyaság, a hármas szám, a mozgás, körforgás, pörgés, lazaság, élettel teli, ilyesmi jelszavak irányában akartam elindulni. Nagyon hamar ráakadtam arra, amit kerestem, és boldogsággal tölt el, hogy Viki szeretettel használja a logót, önazonosnak érzi és így picit része lehetek a blogjának, a sikerének, a mindennapjainak. Ez igazán remek érzés!
Olvassátok Davida blogját, nézzétek videóit youtube csatornáján és nevessetek vele! Szórakoztatóan fanyar humorral átszőtt sztorik, minden anya számára ismerős jelenetek a mindennapokban.
A Bambusz szalonnak terveztem. A bambuszt nagyon szeretem, így ez a munka elég kedvemre való volt.
A feladat annyi volt, hogy bambuszok kellenek oldalra, és hozzá illő betűvel egy logó. Gyorsan ment, mert amire az ember ráérez, amit szeret, azzal nem csak élvezet dolgozni, hanem jól is halad. Így néz ki a levél rajzolás közben 🙂
A névjegy verziók és az üveg látványterv:
A helyszínre mindig előbb érkezünk, leülünk, nézelődünk, körbejárunk és ötletelünk, vágóképeket készítünk, amikor még nincs tele emberekkel. Ezek a felvételek remekül használhatóak a hangulat visszaadásához a filmben.
Amíg nézelődtem, észrevettem egy fiatal lányt, aki a virágokat tűzögette a boldogságkapura. Feltűnt, hogy a farmerrel picit kontrasztban van a frizurája, ami kifejezetten menyasszonyos volt. Igen, ő volt a menyasszony 🙂 Tökéletes nyugalommal tűzdelte a fehér rózsákat. Megkérdeztem, segíthetek-e, de kedvesen hárított, majd folytatta a munkát, miközben üdvözölte a hamar érkező családtagokat. Itt már éreztem, hogy megtaláljuk a egymással a hangot. A szerződéskötéskor Péter volt jelen, ezért én nem találkoztam addig Rékával.
Csodálatos napfényben, bár közelgő felhők alatt kezdtük meg a filmezést. Réka vállfán függő ruháján akkor még gyönyörűen csillogott a napfény, ahogy a fotós és a filmes dolgozott. Péter mögött láthatóak azok a bizonyos fehér rózsák 🙂
Jött a készülődés: filmezés, fotózás, már egy kicsit sietősen. Mindig ez a sietség ? Éppen indultunk volna a kreatív fotózásra és filmezésre, amikor leszakadt az ég. Minden menyasszony mumusa elért bennünket is. Egyedül Réka nem aggódott és én őszintén csodáltam és örültem, hogy ilyen jól kezelte ezt is. Öröm ilyen kiegyensúlyozott menyasszonnyal dolgozni! Dúdolgatva, a lábát lóbálva ült a bejáratnál a padon, mosolygott mindenkire, az aggódó és sajnálkozó tekintettek közepette derűsen kijelentette: mindjárt eláll.
Így is lett ?
Elindultunk hát Esztergomba, a Bazilikához egy kis logisztika után, azaz hogy ki melyik kocsiba ül, ki vezet, hova fér be a technika. Laza pár lévén a vőlegény vezetett és nem lassan 🙂 Nem vagyok az a pipogya sofőr típus, de nehezen tartottam a lépést ? Okkal siettünk: az eső miatt csaknem egy órával kevesebb időnk maradt a felvételekre, mint ahogy számítottuk. Sajnáltuk, mert a helyszínben ennél több is volt és nagyon szerettük volna alaposan átgondolva, nyugodtan levezényelni a felvételeket. Éppen ezért javasoljuk, hogy
Ennek ellenére igyekeztünk kihozni maximumot ebből is ? és szerintem igazán szép felvételek születtek.
Ilyenkor az ember az adott hely aktuális fény-és terepviszonyait látva improvizál, akkor és ott születnek az ötletek, a helyszínek, a beállítások, ezért erre megfelelő időt kell szánnotok ahhoz, hogy azt kapjátok majd a filmben, amire vágytok. Hagyjatok hát rá időt, hogy úgy tudjunk dolgozni, hogy a végén elégedetten nézhessétek végig a felvételeket és azt mondhassátok: megérte.
Zsófival egy csoportban találkoztam, eszem ágában nem volt színtanácsadásra menni. Úri huncutságnak gondoltam mindig is. A csoportban segítséget kértem, és Zsófi önzetlenül, kedvesen és türelmesen – éjjel fél 11-kor – segített nekem. Beszélgetni kezdtünk, kiderült, ki mivel foglalkozik. Nem hagyott nyugodni a dolog, hogy talán a korom miatt (47), talán csak bénázok, de mostanában semmiben sem éreztem jól magam, túl sok ruhám volt, ami mégsem volt elég jó. Nem tudtam a nyűglődésem okát, de meg akartam fejteni, mert ennyire sosem voltam gondban. A beszélgetések kapcsán létrejött együttműködés nyomán elmentem Zsófihoz, és ezt a látogatást összekötöttük egy filmforgatással, hogy bemutassuk, milyen is valójában egy színtanácsadás a Zeka styling égisze alatt.
Konklúzió: egészen mást vártam, és én, aki azt hittem magamról, hogy a színek barátja vagyok és tudom, mi áll jól, akkorát estem arcra, hogy csak na. A saját szememmel láttam, mennyire hibás elképzelés volt feketét hordani. Nem, nem Zsófi adta a számba, mit hordjak, bár bevallom, én is ezt képzeltem. De ez nem így megy. Tényleg LÁTNI, hogy mi áll jól és mi nem, ez elég remekül tükröződik az arcomon, nézzétek meg az erről készült filmet! Lepucolja a zavaró körülményeket, mint hajszín, ruhaszín, ezért van a kendő. A kendő arcközeli elhelyezése egyértelműen megmutatja, melyik színek emelik ki és melyek nyomják el az embert. Döbbenetesen jól működik!
Azóta két kolléganőm is járt nála, mert látták rajtam a változást ? eleinte azt kérdezték: szoliztál? Aztán azt jegyezték meg, de jól áll neked a zöld!!
Bátran csajok! A hely csodaszép, vigyázat, járulékos csodákkal van tele, nehéz nem elcsábulni! Zsófi pedig közvetlen, kedves, végtelen laza és egy cseppet sem kell félni attól, hogy kinevet vagy belegázol a lelketekbe azzal, hogy nem tudtok öltözködni. Ezt legfeljebb majd ti fogjátok érezni utána, hogy mennyire voltatok eddig bénák a színekkel ?
A logótervezésnél már jeleztem, hogy meg fogom osztani veletek, hogyan készítettük el a logóanimációnk hangeffektjét.
Készítettem a pislogást, és hallottam a fülemben egy hangot, amihez hasonlót szerettem volna. Nekiláttam a neten keresgélni, találtam is párat, ami közel állt, de nem volt teljesen ugyanaz.
Nekiálltam gondolkodni, mire is hasonlít az a hang, és rájöttem, hogy a kicsit koppanós, kicsit tompa hang legjobban egy edényen koppanó fakanál hangára emlékeztet.
Hívtam is Petit, hogy szükségem van a segítségére, rögzítsen 🙂 és kerestem olyan fazekat, ami azt a hangot adja. Ő ismer, tudja, ha valamit a fejembe veszek, jobb ha jön és segít, mert ilyenkor be vagyok indulva és nem tűrök halasztást 🙂 meg egyébként ő is hajlamos a marhaságokra, amiket kiagyalok. Így nekiálltunk hangot rögzíteni. Igen, telefonnal 🙂 simán.
Az eredményt itt láthatjátok és hallhatjátok. Elégedett vagyok a hanggal, éppen ezt szerettem volna hallani.
A feladat egy képkeret elkészítése volt, kapott logó és kb kinézet alapján. A képen is látható keret lett a befutó, a Nemzetközi Ón konferencia fotói kerültek bele. A rendezvényt az Európa hajón tartották.
Amikor úgy döntöttünk, hogy elindítjuk a vállalkozásunkat, alig vártam, hogy logót készíthessek magunknak. Mondták, igen, hogy magadnak a legnehezebb, de hát szeretem a kihívásokat. ?
Nagyjából tudtam, mit keresek. Tudtam, hogy élőlény lesz, mert rajongok az állatokért. Tudtam, hogy színes, különleges, egzotikus, amit keresek. Tudtam, hogy ki kell fejeznie valahogy, hogy milyenek vagyunk. Utalnia kell ránk, a szellemiségünkre, a habitusunkra, azt a véleményt viszont nem osztom, hogy be kell mutatnia a tevékenységünket. Azt kapásból tudtam, hogy kamera meg vonalzó biztos nem lesz. Nekiálltam hát keresni a barátommal, google-lal. Hamar megtaláltam a tucant egy inka horoszkópban. „Kreatív jegy, imád utazni, új tájakat felfedezni.” Hm, gondoltam, ezzzzazz! Még nem húztak le róla ezer bőrt, mint a cuki kis gekkóról, stb.
Aztán rajzolni kezdtem. Nem mondom, hogy elsőre, de a riogatásokkal ellentétben elég hamar megtaláltam azt a formát, ami megtetszett. Az nyilvánvaló volt, hogy két színnél több nem lehet benne a feketén kívül. Megmutattam Péternek, aki rögtön mosolygott, így hát megszületett a Tucanproject logója.
Kerestem hozzá egy betűt, ami jól olvasható, de nem vonalas, nem kézírásos, nem cikornyás (ezt a kifejezést egy megrendelőmtől hallottam először betűk kapcsán, és annyira megtetszett, hogy azóta én is ezt használom).
Picit még alakítgattam, a BeFrank pártatlan és anonim szakmai véleménye alapján apróbb módosításokat eszközöltem, mert egyöntetűen azt javasolták, hogy ne legyen a „csirke” – ahogy mi csúfoltuk – a betűkön, ahogyan elsőnek terveztem. A T betűn ült, így:
Hallgattam rájuk, különválasztottam a madarat a felirattól, barátkoztam picit az új verzióval, míg végül megszerettem és levettem a tucant az írásról. Azzal is indokolták a javaslatot, hogy az angol nyelvterületen élők „U Can”-nek olvassák, mert a T betűt nem veszik észre. Ebben is van valami és ezért is jó kikérni mások véleményét, hiszen erre például magamtól biztosan nem gondoltam volna.
A weblapon is látható végeredmény született. ?
Még mielőtt szétválasztottam volna a szöveget, készítettem egy pici logóanimációt is 🙂 just for fun. (hanggal nézzétek 🙂 )
A következő blogbejegyzésben arról írok majd, hogy készült a hangeffekt. Sosem találjátok ki 😉
