Barbi és Benji esküvője – kulisszatitkok

Nem fogok kronológiai sorrendben elmesélni mindent, nem az a célom, inkább benyomásokat adnék át, emlékeket, mozzanatokat. Miért? Azért osztom meg veletek ezeket a dolgokat, hogy lássátok, hogy hogyan állunk hozzá egy esküvőhöz, milyen érzésekkel és gondolatokkal kezdünk neki egy filmnek, mire építjük fel, mitől van meg az a hangulata, amit a jelen lévők éreztek. Benne vagyunk a családban arra a kis időre, átérezzük az egészet és talán ezért kapjuk sorra az ilyen visszajelzéseket tőletek (amiért nagyon hálásak vagyunk, fontos nekünk a visszajelzésetek, hogy lássuk, hogy jó úton járunk!).

Érkezés az esküvőre

Picike utca. Félreállunk, kipakolunk, elsétálunk a kapuhoz. Becsengetek. Pár pillanat, figyelünk, mígnem egy barátságos, vidám hang ér el hozzánk: „nyitva van, gyere be!”

A család

Elsőre is laza hangulat, bent egy nyuszi és a kutyusok társaságában forgatag, közvetlen köszönés, itt sminkelnek, ott hajaznak, egy lány a falra kifüggesztett táblázatban pipálgat. Olyan a légkör, hogy van kedvem, lehetőségem és kérdezek: „mi ez?” –„óóóh, kérem, itt rend van, írjuk, ki hol tart, hogy el ne csússzunk.” Közben kávéval, ezzel-azzal kínálnak, mintha a család tagjai lennénk. A teraszon kisebb társaság, beszélgetnek, iszogatnak. Senki nem ideges, inkább egy egészséges izgalom és sürgés-forgás van körülöttünk. Ilyenkor mi még nem dolgozunk, ha van rá idő, felmérjük inkább a légkört,  belehelyezzük magunkat az eseménybe és felvesszük a hangulatukat. Ez fontos és emiatt szeretünk kicsit előbb érkezni, ha van rá mód.

A készülődés

Közben a fodrász Barbi haján dolgozik a nappaliban. Peti fejében elindul a film, előveszi a kamerát és a fodrászkodás körül ügyködik. Szokásához híven viccelődik közben. Én most még inkább csak figyelek, ahogy szoktam. Az embereket, a fontos résztvevőket, ki kicsoda, milyen a habitusa, kire kell majd figyelni.

Megérkezik a fotós, aki nekünk mindig nagyon fontos része a napnak, hiszen szorosan együtt kell dolgoznunk, sokszor ideálisnak egy cseppet sem nevezhető körülmények közt, tehát fontos, hogy értsük egymást és figyeljünk a másikra.

A tapasztalatoknak megfelelően itt is hirtelen gyorsulnak fel az események, ezért már nekilátunk közben a ruhát filmezni. A fotóssal kitaláljuk, hova lehet a ruhát felfüggeszteni úgy, hogy jó legyen a fény is, de senki más ne lássa, hiszen titkos.  

Már látom, hogy nagyon jó lesz vele dolgozni. Van humora is, figyelmes és partner mindenben. Miközben készítjük a felvételeket a ruháról, valahogy kiderül, hogy a vőlegény már készülődik. Peti azonnal ugratni kezdi Barbit, hogy ha Benji a haverokkal készülődik, ott bizony már nem szomjas senki. Barbi csípőből rávágja: „na azt meg ne tudjam!”

A fotós és Peti elindul a vőlegény készülődését rögzíteni, amikor kiderül, hogy sietni kell már, Barbi veszi fel a ruhát, kapcsolják a hátán a strasszpántokat, így maradnak és inkább ezt rögzítik.

Mindenki elkezd pezsegni, jövés-menés ruhákkal, cipőkkel a kézben, repkednek a kérdések: „melyik legyen?” „Ez a cipő jó lesz?”

Egyszer csak szélvészként feltűnik a mama – fehérneműben, a kezében egy ruha és miközben szalad a kezét előre kinyújtva, hogy be tudja venni a nappalinál a kanyart, odasúgja nekem zsivány mosollyal: „fürdőruhában sem látnak többet, nem?”

Valamiért ez a jelenet szerintem örökre megmarad bennem, olyan oldott hangulat volt abban a házban, olyan egység, olyan családias légkör, amire ma is szívesen gondolok vissza.

Sokan voltak, látszott, hogy nemcsak a család, hanem a barátok is jelen vannak, de nem tudtuk volna megmondani, ki családtag és ki nem az, egyformán otthon volt mindenki. A pici lány olyan légkörben fog felnőni, ami egy nagyon jó bázis lesz neki.

A szülőköszöntés

a filmben különösen a szülőköszöntésnél láthatjátok, mennyire bensőséges és szoros a kapcsolat a családtagok közt, de a buli résznél is vannak jelenetek, amik erről árulkodnak.

A film hangulatában ezek fontos elemek, ezért erre mindig nagyon figyelünk. Itt szerencsére volt helyünk megfelelően rögzíteni ezeket a gyönyörű pillanatokat a polgári szertartás alatt is.

A templomi szertartás

Tudom, már többször írtam, de nagyon hatott ránk az, ahogyan megélték ezt Barbiék és ez különösen látványos volt a templomban.

Megkönnyeztük, meghatódtunk mi is Barbi elcsukló hangjától. A filmen is látni, hogy Benji is sűrűn pislogott <3 ezek a legjobb részei a munkának. (kis technikai kitérő: a templomban is nagyon meg tudja könnyíteni vagy nehezíteni a munkát az, hogy hol engednek bennünket mozogni és bizony néha nagyon be vagyunk korlátozva, mert nagyon más eredményt ad az, ha hozzáférünk az arcokhoz a megfelelő szögekből.)

A filmben 1:50-nél, amikor Barbi Pityeregni kezdett és nem tudta hangosan végigmondani az esküt, az atya odahajolt és ennyit súgott neki: „suttogni is lehet, én hallom”

A buli

Soha nem láttam még ilyen meglepetés táncot! Előkerült egy csomó kellék, ruhák, kiegészítők és olyat roptak a fiatalok a cigányzenére, hogy csak kapkodtuk a fejünket!

Még Barbi is kapott egy rózsás kendőt a menyasszonyi ruha derekára. Végig volt mit rögzíteni, nem volt hiány a bulis felvételekből. Belebohóckodtak a kamerába, volt tombolás, jó hangulat, ahogy kell.

Werk

Végül megosztok veletek néhány werk fotót, melyeket viszontláthattok a filmben, hogy lássátok, hogyan és milyen környezetben készültek. (természetesen, mivel ezek a fotók intim szférában készültek, a pár engedélyével tettem közzé és a ti engedélyetek nélkül szintén nem fogok ilyesmit posztolni sehova.)

A fodrász, Nagy-Mádi Nikoletta Málni  )

Fotós: Molnár László ArsPhoto

Zenekar: Pezsgő zenekar

Fodrász: Nagy-Mádi Nikoletta, Málni

Smink: Syll Make Up

 
 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük