Egészen különleges, meglepő, felkavaró, megható és csodálatos élményben volt részünk ezen a keszthelyi esküvőn. Még élénken él az élmény, ma hajnalban értünk haza, de le kell írnom, amíg ilyen friss.
Kaptunk forgatókönyvet, az esküvő tematikája is ismert volt: magyar népmesék. Ennek ellenére olyan érzéseket keltett bennem ez az esküvő, hogy magam is meglepődöm, de még Péter arcán is láttam néhány elismerő arckifejezést, ami nála nem mindennapos. Szinte folyamatos szemkontaktban vagyunk, mivel lassan 9 éve egy pár vagyunk, egymás pillantásából is értünk és ez nem elhanyagolható egy esküvőn, ahol nem nagyon lehet odakiabálni, hogy „dobd ide a másik optikát léccciiii!!”. Szóval nem hogy félszavakból, hanem szavak nélkül is értjük egymást, és hát láttam a fején, hogy néha bizony elhomályosult a látása neki is. Én alapból nem vagyok egy pityergős fajta, és mivel elég sok esküvőt láttunk már, ráadásul ezeken az alkalmakon egyébként is egész lényükkel a munkára koncentrálunk, nem szoktunk nagyon elérzékenyülni, bár nem tagadom, hogy néha még így is előfordul. Ezért is szeretjük csinálni. Péter különösen szeret és tud is belehelyezkedni ezekbe az eseményekbe, a családba, a pillantásokba, az élményekbe, ő egészen átéli az apukák érzéseit, figyeli a nagymamák, nagypapák arcát, résen van, hogy ezeket vissza tudja adni a párok családjának örök emlékül.
Viszont itt a templomban a hidegrázós, bekönnyezős élmény hatására még én sem vettem elő a telefonomat sem, hogy rögzítsem az eseményeket a blogra is, egyszerűen nem tudtam megmozdulni. Ezt most, amikor ezt írom, sajnálom, mert olyan szívesen átadnék valamit az élményből itt és most is, ugyanakkor meg akkor azt, ott, így megélni csak így tudtam, hogy egészen átadtam magam, és a kamerák rögzítettek mindent, így csak figyelnem kellett. Na de majd a filmben, Péterben bízom, úgy fogja összerakni, hogy lesz, akin ugyanúgy fog futkosni a hideg, ahogy rajtunk.
A kamera forgott, nem volt éppen más dolgom, mint figyelni. A lány hangja a csodálatos népdallal, ahogy ott, akkor szólt, azt életem végéig nem fogom elfelejteni. Álltam ott, hagytam, hogy folyjanak lefelé a könnyeim, és valami egészen mélyen megérintett ez az élmény. Ezzel kezdődött a szertartás.Amikor a lány kiment, összenéztünk Péterrel és mindketten némán kiabáltuk egymás felé a kérdést: hát ez meg miii vooolt???!
A pap régóta ismeri Valcsit, és a lagzin is láttuk megjelenni 🙂 ami külön érdekes élmény volt, jelzett egy kötődést azon túl, hogy levezette a szertartást, aminek a végén pedig egy csodálatosan szép karének zendült fel a karzaton, azoknak az előadásában, akikkel Valcsi is énekelt régebben. Kifelé menet rózsaszirmokat szórtak lefelé a karzatról a templomba beszűrődő nap fénysugarain keresztül. Valcsi sem tudott egyik meglepetésről sem, ezért bennünket sem tudott felkészíteni, de az egyikbe szerencsére beavattak bennünket a barátok, így a csodaszép éneket az elején mikrofonnal is tudtuk rögzíteni és ennek szívből örülök, alig várom, hogy visszahallgassuk! Biztos, hogy meghatározó szerepet kap a filmben ez a csodálatos hang.
Péter rutinjának köszönhetően a sziromszórást meg tudta örökíteni, annak ellenére volt jókor jó helyen, hogy semmiről sem tudtunk. A filmbe ebből valami biztosan be fog kerülni 🙂 Nem tudom, Valcsinak milyen érzés lehetett, hiszen nekünk, akik végül is elsősorban feladattal mentünk oda, a szavunk is elállt, összenéztünk Petivel és bizony becsillogott a szemünk és nem nagyon tudtunk megszólalni. A templom bejáratánál állva alig tértünk magunkhoz, mintha hosszan megpörgettek volna bent és hirtelen elengedtek volna kint, a napfényben.
A meglepetések sora nem ért véget. A lakodalomban egyszercsak eltűnt a pár, de korainak tartottam még a menyasszonytáncot, ezért figyeltem, mi lesz ebből. Aztán amikor megjelentek, ismét nem jutottunk szóhoz: csodálatos népviseletben voltak, egy gyönyörűséges táncot jártak együtt, és mint utóbb kiderült, Valcsi ruháját az a lány varrta ajándékba, aki a templomban énekelt. Hát vannak, akiknek ilyen barátai vannak na.
Aki azt gondolná, hogy ennyivel bezárhatjuk a buli meglepetéseinek sorát, téved. Volt még egy mese, majdnem teljesen önkéntes résztvevők szereplésével, és az előbb már említett lány vezetésével. Na ilyet sem láttam még. 🙂
Sajnos mivel a kamerák folyamatosan dolgoztak, én csak mobillal tudtam fotózni, de idővel remélem, ki tudom majd cserélni a képeket ezeknél jobbakra, ha a fotós kolléga is elkészül és rendelkezésünkre bocsájt néhány képet a blogba. Na és persze készül a film is! 🙂 amit személy szerint már nagyon várok, de még előtte elutazunk, hogy új erővel tudjuk folytatni az évet. Fárasztó műfaj ez, meg hát stresszes, hiszen itt nincs replay, nem lehet hibázni, de mindketten nagyon szeretjük csinálni. Minden esküvő más persze, de még annál is másabb volt 😉
A dekor is tündéri volt, stílusos és ötletes. Néhány példa:
Köszönjük nektek ezt az élményt, tényleg nagyon különleges volt, nem csak a látvány, nem csak a hangok, a ruhák, hanem az a tudat, hogy ezek a dolgok nem vesznek el és nem: nem csak múzeumokban és skanzenekben láthatóak, vagy a soroksári búcsúban, és nem csak vidéki kis falvak eldugott, védett környezetében élnek, hanem ennek a párnak az életében is része van, akik egy ideje már a fővárosban folytatják a közös életüket.
Sok-sok boldogságot kívánunk, nézzetek egymásra mindig ilyen csillogó, őszinte szemekkel és hittel! A szertartás alatt is láttam olyan tekintetet, amit csak egy őszintén boldog, hittel teli fiatal pár szemében lehet látni.
Személy szerint köszönöm az élményt nektek!
Végezetül pedig az esküvőről készült film a facebook oldalunkon megtekinthető.
