Kittiék esküvőjén egy olyan vőféllyel hozott össze bennünket a sors, akivel tényleg élmény volt dolgozni. Ez bizony megmutatkozik a felvételeken is. Bár lehet, hogy ezt csak mi látjuk és érezzük, mert tudjuk a mozzanatok hátterét, de higgyétek el, nagyon-nagyon sokat számít, hogy legyen valaki, aki megfelelő határozottsággal irányítja a sok vendéget, a szolgáltatókat, és igen: magukat az eseményeket is. Voltunk több esküvőn, ahol nem volt sem ceremóniamester sem vőfély, amivel nincs semmi baj, ha valaki lazán szereti engedni a dolgokat, de akkor azt is el kell fogadni, hogy az események néha spontán alakulnak, nem biztos, hogy minden meg lesz örökítve, hiszen legjobb szándékunk ellenére sem lehetünk mindig mindenütt egyszerre ott, ha nem tudjuk, hogy mikor hol mi fog történni. Itt a vőfély folyamatosan szemkontaktban volt velünk, amint közeledett valami olyan esemény, amit meg kellett örökítenünk, vagy ha csak tudni szerette volna, hányan jönnek még ki a templomból, hol a sor vége. Én ott álltam, ahol láttam, ő meg ott, ahol csak engem látott, de a sort nem. Néha ő kérdezett a szemével, néha mi. Nem: előtte soha nem találkoztunk. Gördülékeny, izgalmas, lendületes, de nem túlszabályozott volt az egész nap.
Egy nagyon egyszerű példa: ha nincs vőfély vagy cm, ki fogja nagy hanggal összeterelni a népet egy fotóra? Ki szervezi meg, hogy ne maradjanak le a szolgáltatók a konvojtól? Ki szól nekik, hogy kezdjék el összerámolni a technikát, mert ez nem felkapom és szaladok is mennyiség. Volt, hogy a kis koszorúslányok eltolták a sziromszórást, mert senki sem mondta el nekik, hogy pontosan, egészen pontosan mikor hova és mennyit szórjanak, milyen gyorsan menjenek, stb, mert azt gondolta mindenki, hogy tudják.Kb azonnal kiszórta a pici lány az egészet, semmi sem maradt a végére, filmre sem tudtuk venni, kimaradt. Nem tragédia, de mennyivel szebb így…
Ha nincs vőfély, ez a remek kis rizsszórós jelenet sem lett volna. Gondosan adta a templomból kijövő vendégek kezébe a marék rizst, és vezényelte, mikor szórják, hogy ne aprózódjon el. A filmben a 2. percnél látni, mennyit számít egy ilyen jelenet. Ha ez nincs megszervezve, akkor nem tudnak ilyen szép képek születni, bárhogy igyekszünk. Azt tudjuk megörökíteni, ami zajlik, bár szépíteni tudunk rajta, de olyasmit nem tudunk a filmbe tenni, ami nem történt meg.
Ha bennünket kérdezel – és igen, haza is beszélek, mert olyan filmet szeretnénk készíteni, amit szívesen néztek majd vissza, hisz akkor fogtok ajánlani másoknak is bennünket – közös érdekünk, hogy legyen valaki, aki összefogja az eseményeket, és a legjobb, ha ezt valaki olyan teszi, akinek van tapasztalata ebben, mert egy halom olyan dolog van, amire nem is gondolnátok, hogy azt is el kell mondani, azt is valakinek irányítani kell ahhoz, hogy jól működjön. Valóban nagyon megkönnyíti a filmes munkáját egy jó vőfély. Mondhatjátok, hogy nem a ti problémátok, ha a videós nehezen dolgozik, de úgy gondoljuk, hogy az bizony közös érdek, hogy a film úgy sikerüljön, ahogyan szeretnétek, és ennek szerves része a kormányos. Egy fotóssal beszélgettünk nemrég erről, és tökéletesen egyetértettünk ebben, tehát ez nem csak a mi szubjektív és részrehajló véleményünk.
