Furcsa dolog szolgáltatóként részt venni egy esküvő előkészületeiben, főleg, ha előtte csak mint vendég voltál jelen esküvőkön, ahol ismerted a menyasszonyt, vőlegényt, a családot. Amikor olyan esküvői filmet forgatunk, amiben a készülődés is benne van, (szinte csak ilyen volt), és a menyasszony otthon készülődik, akkor az ember bizony belekerül egy ismeretlen család életébe, ha csak egy délelőttre is. Bemegy a szobájukba, meglátja a fényképeiket, a kikészített ruhákat. Picit zavarba is jön, hiszen ez valahogy szokatlanul intim közelség egy idegentől. Talán eddig szerencsénk volt, de minden család hihetetlenül barátságosan, kedvesen és melegen üdvözölt bennünket, bár soha nem találkoztunk azelőtt például a szülőkkel, ahogy Anita és Dávid szüleivel sem. Beszélgettek velünk, a nagypapa mesélt a szenvedélyéről, a lovakról, még egy fotót is leakasztott a falról és kihozta hozzánk, amikor az udvaron filmeztük Anita ruháját. Megható, furcsa és szívet melengető érzés, hogy vadidegen emberek ennyi kedvességgel fordulnak hozzánk.
Amikor Anita sminkjével elkészült a sminkes, picit beszélgettünk, ahogy máskor is szoktunk a többi szolgáltatóval, amikor épp nincs más dolog. Meg volt hatva, mert Anitától virágot kapott. Járkált, és ezt mondogatta: virágot kaptam 🙂
Nos, én is meg vagyok hatva. Én is kaptam virágot. Amikor hazaindultunk, Anita a kezembe nyomta A CSOKROT. Nem nagyon tudtam megszólalni.
A mai napig az asztalomon van. Egyszerűen nincs szívem megválni tőle, bár elhervadt már rég. A bort megittuk 🙂 mert azt is kaptunk.
Nagyon tetszett nekem ennek a csokornak az egyszerűsége, tisztasága, ártatlansága. Semmiféle extra csicsa nem volt benne, csak a picurka kis hófehér virágok díszítették egymást. Tökéletes, hibátlan, nemesen egyszerű.
Nézzétek meg Anita és Dávid filmjét, két nagyon kedves embert láthattok a családja körében ünnepelni, akiknek öröm volt dolgozni. Szeretettel gondolok rájuk.